A minap az egyik bevásárlóközpontban engedtem a csábításnak, és nem hivatkoztam semmi halaszthatatlan teendőre, mikor az egyik sminkcég promólányai megállítottak. A lány elmondta, hogy sminktanácsadásra szeretnének meghívni, kipróbálhatom a termékeiket, stb, stb.

Kedvcsinálónak felülhettem azonnal a filmforgatásokon használt összecsukható székekhez hasonlatos kakasülőre és a sminkes lány kezelésbe vett. Kaptam egy klassz partisminket 10 perc alatt, ami pont jól jött, mert tényleg egy szülinapi bulira voltam hivatalos aznap este. Mindezért cserébe meg kellett adnom az elérhetőségemet, hogy megkeressenek a feljebb már említett sminktanácsadás céljából.

Mit veszíthetek, gondoltam, végül is szépen kifestett a lány. A következő héten már hívtak is, és a kíváncsiság hajtott, így nem ráztam le azonnal a telefonálót. A sminkcég központja egy régi polgárházban van, olyan, akár egy palota. Szökőkutak a lépcsőfordulóban, padlótól plafonig tartó modellfotók a falon, vörös szőnyeg a lépcsőn, segítőkész recepciósok, minden, ami kell.

A legelején egy adatlapot kellett kitölteni, amin többek között megkérdezték, hogy foglalkoztam-e valaha sminkeléssel, van-e valamilyen előképzettségem. Beírtam az igazat, hogy nem. Kisvártatva jött egy lány, akivel bementünk az irodájába. Kezében az adatlapommal. Elmesélte a cégtörténetet, mit csinálnak ők ott. Elmondta, hogy milyen tv műsorok és divatbemutatók résztvevőit sminkelik és milyen egyéb referenciájuk van még. Ami fontos, hogy ez a cég nem kereskedelmi forgalomba szánja a termékeit, hanem bizonyos alkalmakkor a saját dolgozóik a saját termékeivel sminkeli a színészeket, modelleket, műsorvezetőket... Végül a lány rátért a lényegre, hogy folyamatosan tartanak sminktanfolyamokat. Megbeszéltük, hogy milyen az órák felépítése és menete, közben én is próbáltam okosakat mondani vagy kérdezni. Erre felcsillant a szeme, és megemlítette, hogy neki pont ilyen emberekre van szüksége a csapatában, és hogy látszik, hogy van tehetségem hozzá és egyebek. Nem mondom jól esett, bár sejtettem, hogy ennek kevés köze lehet az igazsághoz az alapján, amit az adatapomon olvasott (amiből nem derül ki, hogy tehetségem van hozzá), és abból sem szűrnék le ilyen messzemenő következtetéseket, hogy tudok néhány alap dolgot, amivel persze mindenki tisztában van, aki akár egy kicsit is sminkeli magát.

Őszintén szólva, szerintem kevés olyan lány van, akit nem érdekel a sminkelés, hát nyilván én is érdeklődő voltam. De amikor megtudtam a tanfolyam árát, küzdöttem az ájulással. Hát, többszázezer forint!!!! Mondom, micsodaaaaaaaa? Mint amikor a hatoslottó reklám szereplői megtudják, hogy mennyi a főnyeremény összege.

A lány szerint 2 hónap alatt profi sminkes szakembert faragnak bárkiből, aki elvégzi, és akiben látnak fantáziát, munkát is ajánlanak neki. Itt gondoltam bele, hogy mint említette, ők egy profi cég, és kiváló szakemberekkel dolgoznak. Magyarországon csak Budapesten képviseli magát, és az utcai promóció útján bővítik a csapatukat. Magyarul: megállítanak az utcán, elmegyek a központba, elvégzem a tanfolyamot, és akármilyen fakezű is voltam előtte, és még a szemem sem tudtam kihúzni, 2 hónap múlva profi leszek? Miért nem szakiskolákban keresik az embereiket, akinek van tapasztalata, és ez a tanfolyam csak hab lenne a tortán? 

Persze, így is akadhatnak olyan emberekre, akik már dolgoznak ebben a szakmában, és van tehetségük, de azt a mondtatot, hogy bárki lehet profi 2 hónap után, erősnek tartom. Ezért tűnt mindjárt az én "felfedezésem" is kissé hiteltelennek. Aztán ki tudja? Lehet, hogy tényleg sikeres lennék benne, de ezt sosem fogom megtudni.

Megköszöntem a tájékoztatást, búcsúzóul rittyentettek az arcomra egy csodás sminket újra, majd elhagytam az épületet. Nem akarom őket bántani, nem csalók ők, hiszen nem véletlenül tett szert hírnévre ez a cég, de a toborzóakció kicsit sántít nekem. Lehet, hogy csak én vagyok túl kritikus vagy negatív szemléletű, de nekem ez a módszer olyannak tűnik, mintha tűt keresnének a szénakazalban. Ha jó munkaerőt akarnak, miért nem mennek biztosra? Mindenesetre jó tapasztalat volt. Tehát ha valaki szeretne magának egy klassz alkalmi sminket, ne mondjon nemet, mikor megszólítják őt az utcán a sminkelős lányok :)

 Bár az élelmiszer nem tartozik a klasszikus "shoppingolás" fogalma alá, azért ezt sem dobhatjuk a sarokba. Hiszen elkerülhetetlen, és tudja kínos helyzetbe hozni a gyanútlan embert. Ahogy velem is történt a hétvégén. 

Szobaton végre volt egy lazább napom, így felkerekedtem, hogy bevásároljak a következő hétre néhány finomságot. Az Aréna Plaza Tescoja mellett döntöttem, mert jó nagy, széles a választék, és könnyen eljutok oda. Így hát fogtam az óriás Tescos fonott táskámat (hogy környezetvédő és márkahű is legyek egyszerre :)) és felkerekedtem. 

Az odaúttal semmi gond nem volt, vígan sétáltam zenét hallgatva. 

A bejáratnál ice tea promó volt éppen és ajándék italokat osztogattak a járókelőknek. Itt kezdődött a kálváriám. A hostfiúnak pont előttem fogyott el az ice tea, és egy bocsánatkérő pillantás kíséretében megrántotta a vállát... 

Az Arénába beérve most is mint mindig, smink- parfüm, vagy valamilyen más kozmetikum promóciós standjai sorakoztak. A legutóbbi alkalomtól eltérően azonban valahogy most nem tűntem ígéretes alanynak a hostessek számára. Hiába volt üres minden stand, amerre mentem, és néztem kíváncsian a színes sminkek felé, nem szólítottak meg, hogy hadd sminkeljenek ki, hadd adjanak termékmintát. Pedig ekkor még a kistáskámba volt gyömöszölve az óriás cipekedősszatyor. 

Hát jó, valahogy azért csak túléltem szépséges partysmink nélkül az áthaladást a plazán. A Tescoban próbáltam hamar végezni, így a kis listámat követve gyorsan szedegettem a termékeket a polcokról. Ennek az lett a vége, hogy amikor a narancsleves dobozok közül próbáltam egyet kivarázsolni, a mellette lévőt is megrántottam és esett egy óriási hasast a padlóra. A doboz kilapult, mint egy palacsinta. Én már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a takarítószemélyzet néhány tagja meglincsel a kilocsolt narancsléért, de szerencsére nem csinált Balatont a padlón, mert csak nagyon kicsi helyen szakadt ki a doboz, így csak egy alig észrevehető mini-pocsolya maradt :S Bevallom férfiasan, ezért viszont nem szóltam a takarítóknak, a dobozt azért felvettem és félretettem az útból. Hát biztos nem örültek, mikor észrevették. Á, hozzáteszem, hogy hihetetlen módon abban a sorban senki nem volt rajtam kívül, pedig a Tesco tömve volt vásárlókkal!

A következő kínos szitu a kasszánál ért, mikor a kocsiból pakoltam ki a cuccokat a szalagra és elszakadt a zacskó, és a répagolyók 100 felé gurultak a szalagon, a pénztárosnő ölébe, a földön és a levegőben. Úgy elvörösödtem, mint egy paradicsom, és próbáltam összeszedni a lehető leghamarabb és észrevétlenül távozni a boltból. Mondanom sem kell, hogy a pénztárosnő nem fogadta kitörő örömmel a répagolyós mutatványt, de azért néhányat segített ő is begyűjteni. 

Gyorsan a vállamra csaptam a 100 kilós óriás táskát, mert most is sikerült túl sok súlyos dolgot vennem. Elindultam visszafelé. Itt már minden reményem elszállt, hogy a sminkes lányok leszólítsanak. Ellenben az egyik járókelő pasi kedvesen beszólt, h mit árulok akkora szatyorból? Nem kötözködtem vele, inkább iszkoltam a buszra, csakhogy mihamarabb otthon legyek és véget érjen ez a balszerencsesorozat, amit betetőzött a buszon hőzöngő részeg ember, és ráadásként kellemesen fullasztó alkoholszaggal töltötte meg a levegőt...

A lakásom közelében van egy szelektív szemétgyűjtő, ahová mindig kiviszem a szelektíven gyűjthető szemetet, mint műanyagpalack, vagy papírok. Azonban mindig úgy néz ki, mint Nápoly külvárosa a nagy szemétlekarási botrány idején. Azaz úszni lehet a hulladékban. Nem tudom, miért jut embereknek eszébe olyan cuccot lerakni a szelektív kuka mellé, ami nem odavaló. Nem bír olvasni? Azt meg felfogni, hogy a kukába kell beledobni és nem mellé lerakni? Én meg alig bírtam átnyújtózkodni a szeméthalmon, hogy elérjem a kuka száját, hogy ügyesen beledobjam a belevalót.

A másik szívfájdalmam az emberek nejlonzacskó mániája. Rémes, hogy mennyire imádják, pedig sztem rém ronda, nem beszélve arról, hogy elég illúzióromboló, ahogy fújja a szél a fákon fennakadt példányokat. Mint egy modern madárijesztő. Beugrik ilyenkor a Greenpeace-es plakátok rémképe, hogy nejlonba és kipufogógázba burkolva élünk majd a Földön, mint kis amőbák...

Tényleg nem tudom, miért vannak úgy oda az emberek a nejlonszatyorért. Tesco-pénztáros koromban rengetegszer tapasztaltam, hogy a vásárlók nem hoznak magukkal semmit, amibe az árut pakolják, és lelkiismeretfurdalás nélkül pakolják a havi nagybevásárlás után a termékeket inkább 100 miniatűr méretű nejlonszatyorba, minthogy időben gondolkozott volna és hozott volna egy óriástáskát, vagy kosarat vagy bármit, ami jobb a nejlonnál. Arról nem is beszélve, hogy ezek a zacskók nagyon hamar kiszakadnak, nemhiába hívják egyszer használatosnak. Azért megpróbáltam az áruház környezetkímélő táskáit promózni azoknak a vásárlóknak, akik 1000 cuccot vettek de csak retikült hozott magával. Erre azt kaptam vissza, hogy nem akarja a fonott táskára költeni a pénzt, a nejlon ingyen van és ugyan már adjak neki még párat tarcsiba... Nagyon mérges voltam ilyenkor és most is, mikor azt látom, hogy értelmetlenül szedik a vásárlók a nejlonszatyrokat és az áruházból távozva fürtökben lóg rajtuk, úgy néznek ki, mint egy nagy szőlő.

Én személy szerint belegyömöszölök a táskámba egy bevásárlószatyrot, vagy textilszatyrot, ha bevásárolni megyek. A Globalplaza-n olvastam egy cikket, hogy mi mindenbe pakolhatjuk még a bevásárlásunkat: http://globalplaza.hu/hir/fonott-kosar-nejlonszatyor-es-a-kornyezetvedelem

 Szombaton délután úgy éreztem, végre elérkezett a tavasz. Istenien sütött a nap, és már rövidujjúban mentem bevásárolni. 

Pont arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyenkor sétálni egy nagyot, de mivel estére buli volt betervezve a barátokkal, és még rengeteg elintéznivalóm volt otthon, így kénytelen voltam beérni a nyitott erkélyajtóval...

Fél 4 felé egyszer csak kaptam egy telefont pont Angi barátnőmtől, akihez hivatalos voltam az esti mulatozásra, hogy mi lenne, ha helyette inkább kimennénk a Városligetbe megnézni a Critical Mass bicajosfelvonulás finishét. Mintha kitalálta volna a gondolatomat, hogy szabadba akarok menni, még jó, hogy igent mondtam. 5 perc alatt fel is öltöztem és sokadszorra is hálálkodtam a gondviselésnek, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, és nem kell átvillamosozni-buszozni-metrózni (kinek mi kedves a szívének) az egész városon. A Hősök teréhez közeledve már láttuk a sok biciklis embert, és a buszsofőr bemondta, hogy meg kell változtatni az útvonalat, nem tud bemenni az Andrássy útra. Sebaj, gondoltuk mi, csak tegyen le minket minél előbb, hogy szaladhassunk a Városligetbe. Erre a buszsofőr befordult jobbra, mégiscsak az Andrássyra és szembetalálta magát a több ezer biciklistával. Mintha eddig nem látta volna azt a sok embert és az integető zöld pólós szervezőket integetni, hogy ne erre kanyarodjon. Szerencsére meggyőzhető volt. Azért ezen a kis apró közlekedési félreértésen hamar túljutottunk, és le is szálltunk nem sokkal később. 

A Városligetben rengetek bicajos volt, kb. mintha Hollandiában lennénk. Néhányan nagyon vicces ruhában tekertek, mondjuk juhászbojtárnak öltözve nagy műbajusszal, kis kordéban a locsolókannával és virággal a bicaj után kötve, sőt, egy anyuka még a kisbabáját is a hátára vette egy kenguruban és úgy tekerték le együtt a 2 órás távot. 

Mikor már a szervezők szerint minden, vagy legalábbis elegendő résztvevő megérkezett a Petőfi Csarnok előtti nagy rétre, elhangzott a nagy visszaszámlálás és megtörtént a rendezvény védjegyévé vált bringaemelés a fej fölé. Gyorsan elhajoltam a mellettem fellendülő kerekek elől, utána meg csak nézegettem, hogy de bánom, hogy nem jutott előbb eszembe, és akár én is tekerhettem volna ezen a napon. Sebaj, jövőre is lesz critical mass felvonulás, akkor akár indulhatok is. Persze csak egy könnyű bicajjal, hogy elbírjam az emelésnél :)

Tisztelem azokat az embereket, akik kerékpároznak a városban. Akár környezetvédelemből teszik, akár kényszerből. Mindenesetre bátorság ekkora forgalomban biciklire pattanni és lavírozni az autók és buszok közt. Le a kalappal a bicajosok előtt! 

 Úgy látszik, a tavasz a divatbemutatók évszaka. Ez alkalommal az Örs vezér téri Árkádba látogattam el, hogy láthassam a Trendek kavalkádja nevet viselő divatshow-t. Ez egy előadássorozat, az elkövetkezendő 2 hétvégén keresztül minden nap megismétlik. 

Ez a bemutató is táncos koreográfiák hangulatteremtésének és a modellek bevonulásának kombinációja volt. Friss, pörgős, fiatalos zene kísérte a műsort, ami a kedvcsináló tánccal tetézve minden résztvevőt táncra perdített...volna, ha nem lettünk volna annyian, mint a kis heringek a konzervdobozban. Így maximum a talpunnkal ütöttük a ritmust :) 

A fehérnemű bemutató előtt a táncosok zöld és rózsaszínre festett testhezálló kezeslábasban adtak elő akrobatikai mutatványokat, majd egy hirtelen mozdulattal a fejük felé húzták a ruhájuk felső rétegét, ami ráfeszült a kezükre és a fejükre, így úgy néztek ki, mint egy óriási virágbimbó. Ekkor léptek a színpadra a modellek bugyi-melltartó kombinációban. Ha jól vettem észre, a férfinézők kicsit mintha közelebb húzódtak volna a színpadhoz :) Szerencsére az ékszerbemutatón már a modellfiúk is részt vettek, és még nagyobb szerencsére alsónadrágban, természetesen, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a kiegészítőkre.

Egy lazább, sportosabb ruhákat bemutató tourban, a srácok biciklivel érkeztek a színpadra, ami hát, hogy is mondjam, méreténél fogva nem volt alkalmas a körbe-körbe karikázásra, így a kifutó végén a hátsó kereket megemelték és így fordították meg a bicajt. Az első sorban álló emberek arcát úgy megközelítette, hogy talán még a gumiszagot és érezhették. Élménydús bemutató volt számukra, nem mondom! Mindenesetre a srácok vigyáztak, és nem töröltek képen egy divatrajongót sem, mindenki épen megúszta :)

A bemutatott ruhák közt láthattunk elegáns, utcai, kiránduláshoz (vagy bicajozáshoz?!) hordató és sportos ruhákat is. Mind szép tavaszi színekben pompázik, a sportruhák pedig erős neonszínekben. Akár sötétben is mehetek futni, láthatósági mellény nélkül, mert a ruha már önmagában világít. Meghozza a kedvet a sporthoz, az biztos, még időben vagyunk a bikiniszezon előtti alakformáláshoz :)

Az igazi hangulatot azonban csak úgy lehet átélni, ha a saját szemével látja az ember, ami nem is olyan sokára lesz: 

ápr. 17-én szombaton 14, 16, és 18 órakor, 18-án vasárnap 14 és 16 órakor, 23-án pénteken 16 és 18 órakor, 24-én szombaton 14, 16, és 18 órakor, 25-én vasárnap pedig 14 és 16 órakor az Örs vezér téri Árkádban. 

Aki pedig kíváncsi arra, amit én láttam péntek délután, a Facebook oldalamon megnézheti a videókat! 

Gondoltátok volna, hogy eltelt egy hónap az Aréna Plaza márciusi 20%-os szerdája óta? Hát igen, és most megint lesz, mégpedig ezen a szerdán, április 14-én. Mindenképpen tervezem, hogy elmenjek, megint csomó - számomra érdekes - üzlet adott ki kuponokat. 

Az az igazság, hogy amikor konkrétan szükségem lenne valamire és célirányosan megyek vásárolni, hogy igen, most tényleg cipőt veszek magamnak tavaszra, sosem találok olyat, amilyen tetszik. Vagy olyat, amilyet megálmodtam. Persze, amikor meg nem keresek semmit, csak úgy nézelődöm, biztos, hogy elém ugrik az összes olyan jó dolog, amibe azonnal bele lehet szeretni.

Így történt pl. egyik nap Angliában, sétáltam a barátnőmmel a városban, és neki kerestünk nadrágot. Bementünk egy West One nevű üzletbe, mert annyira szép cuccok voltak a kirakatban. Nem akartunk ott semmit venni, mert csak elegáns és alkalmi ruhák voltak kitéve, de úgy játszásiból fel akartunk próbálni néhányat. Szóval betértünk, Laurának persze azonnal 100 állati klassz farmert mutattak az eladók, és amíg ő bement a próbafülkébe, én nézegettem a ruhákat. Egyszer csak rámkacsintott egy fekete miniruha, és már vittem is a próbafülkébe. Hihetetlen módon, még jól is állt. Olyannyira, hogy fejben már legalább 10 olyan alkalmat felsoroltam, hogy mikor fogom én felvenni. Pár perccel később, Laura kifizette élete legjobb farmerját, én pedig szomorúan búcsút vettem a fekete ruhától, mert mint mondtam, nem akartam alkalmi ruhát venni. Kiléptünk a boltból, de én már 2 sarokkal később eldöntöttem, hogy megveszem azt a ruhát. Így zárás után visszamentünk, az eladócsajok persze tudták, hogy miért jöttem és már hozták is :) Mondták, hogy már épp csomagolták össze, mert már másik kollekció került volna a helyére, így nagy szerencsém volt, mert másnap már nem tudtam volna megvenni. 

Szóval, a jó ruhák mindig váratlanul találnak ránk, így érdemes nyitott szemmel járni. Ennek fényében én fogom az Arénás kuponokat: http://www.arenaplaza.hu/cikk/nyomtathato-kuponok-aprilis és a barátnőimet és csinálunk egy csajos délutánt.  

Szombaton bekukkantottam az Árkádba, kíváncsi voltam, milyen húsvéti díszben. Olvastam, hogy tematikus szigeteket építettek és élő nyuszikat is lehet simogatni. Hát, élő állatokat nem láttam. Pedig tavaly még bárányokat és kecskéket is betelepítettek egy kis karámba. Táblát is írtak mellé, egy üzenettel a gyerekeknek: Ne etessék és ne zaklassák az állatokat. Egyet pedig a megszállot állatvédőknek: Az állatok megfelelő gondoskodásban részesülnek a bevásárlóközpontban, ne aggódjanak, nem szenvednek.

Idén sok-sok műnyuszi volt helyettük :)

Meglepődtem, mert viszonylag kevesen voltak délután, össze sem hasonlítható a karácsony előtti napokkal. Így anélkül tudtam leskelődni a boltokban, hogy 586 ezren a nyakamra taposnak, félrelöknek a polcok előtt, vagy elhappolják előlem a jó cuccokat. Egyszer olvastam, hogy Jennifer Lopez általában kiürítteti a divatüzleteket, mielőtt betérne oda, hogy zavartalanul válogathasson. Ezt az idillt törte meg néha a gyerekeknek szóló mini-színpadi előadás. Húsvéti nyuszinak, macinak és vadásznak öltözött emberek szórakoztatták a gyereksereget és a kihangosítóembernek köszönhetően az egész bevásárlóközpont minden szegletében élvezhette a publikum.

Sokkal viccesebb volt a lufibohóc, aki csendesen jópofa figurákat hajtogatott a gyerekeknek és készségesen fényképezkedett. Aztán kiderült, hogy valójában gonosz, mert lufit már nem akart adni nekem :S

Miután elhaladtam a "Vásárolj 20.000-ért, fizess 10.000-t" feliratú Kenvelo bolt előtt, betértünk anyukámmal az Intersparba. Tudni kell, hogy anya imád hosszasan nézegetni, főképp élelmiszerboltokban, így egy normál vásárlás nem ritkán 3 óráig tart. Most sem volt másképp. De hogy az élményt fűszerezze, az egyik zöldségespultnál odalépett hozzánk a biztonsági őr és fura megjegyzéseket tett anyunak, hogy rajtunk tartja ám a szemét... Először azt hittem, hogy nem nekünk mondja, de egyre gyakrabban körözött arra és csak nem hagyta abba a viccesnek szánt, de valójában nagyon nem az megjegyzéseit. Anya csak forgatta a szemét és próbálta figyelmen kívül hagyni, mire a security ember közölte, hogy előle úgysem tud elbújni. Ekkor elegem lett a dologból és megkérdeztem tőle, hogy már megbocsásson, de ismerjük-e? Harsogva mesélte, hogy már hogyne ismernénk, kérdezzem emg anyukámat, hiszen gyerekkorukban szomszédok voltak és hogy ő már milyen régóta ismeri őt, bla bla bla.. (anya később elmesélte, hogy már akkor is utálta). Mondtam neki, hogy OK, de most már hagyjon minket és viszontlátásra, erre megragadta a karomat, hogy én csak ne magázzam, mert összeakasztjuk a bajszunkat. Persze, mondtam neki, hogy olyan közel rémálmomban sem akarok kerülni hozzá és kiszabadítottam magam. Ő meg fenyegetőzve továbbált, hogy csak vigyázzunk magunkra.

Hát kicsit lesokkolt a dolog a gonosz gyerekkori szomszéddal, de legalább anyát megvédtem. A pozitívum az volt, hogy sovány malac vágtában rohantunk a kasszához fizetni és távoztunk a boltból.

Úgy látszik, egyeseket felzaklat a húsvét.

A csütörtöki napom nagyon érdekesen alakult. Egy átlagos napnak indult, ám délután szóltak nekem Global Plazás barátaim, hogy van egy meglepetésük számomra az estére: részt vehetek egy divatbemutatón az Aréna Plazában! Pont pár nappal korábban tudtam meg, hogy akkor rendezik meg a Wonderland névre keresztelt, idei tavaszi-nyári divatkollekciók bemutatását egy látványos show keretében. Megdobbant a szívem, de nem is futott át az agyamon, hogy én is ott lehessek.

Hát mégis sikerült! Este 9 óra előtt hosszú sor állt a néhai Electroworld előtt. Bentről zene hallatszott és színes fények szűrődtek ki. Csak VIP vendégeket és meghívóval rendelkező embereket fogadtak. Tisztára, mint egy filmben, elhangzott a bűvös kérdés: "Rajta vagy a listán?"

Odabenn nagy volt a nyüzsgés, a színpadot reflektorok világították meg, és a kiszűrődő fényben meg tudtam figyelni a dekorációt is: színes virágkompozíciók, levelekkel befuttatott hatalmas kapu, pillangók a bokrokon és fákon, csillogó szemű állatok, mesebeli növények. Azonnal az Alice csodaországban jutott eszembe. Egyébként nemrég láttam a filmet, úgyhogy még friss volt az élmény, nem csoda, hogy ez ugrott be rögtön.

A rövid megnyitó után a modellek és táncosok fantasztikus hangulatot teremtettek. Minden üzlet bemutatóját a táncosok nyitották meg, szédületes produkcióval. Libabőrös lett a kezem teljesen, le a kalappal előttük! Felfedeztem egy-két Bad Boyzos arcot is közöttük. Az ő kosztümjüket is az éppen aktuális üzlet szolgáltatta, hát néha nagyon viccesen néztek ki a lányok a tüllszoknyában, (akárcsak Avril Lavigne), a fiúk meg rózsaszín párducmintás cicanaciban. Felidézték a már említett Alice világát, az Óz, a csodák csodáját, Gwen Stefani klipjeit, a Disney-rajzfilmeket és a Ponyvaregény sajátos hangulatát. Minden showt a mögöttük folyamatosan változó hatalmas kivetítő tett teljessé, mely egy alkalommal a táncprodukció egyik szereplőjét, a Tom és Jerry rajzfilm kisegerét is megelevenítette.

A hangulat akkor hágott a tetőfokára, mikor a modellek bevonultak a fantasztikus ruhakölteményekben. Sokszor, mikor divatbemutatókat látok a tv-ben, az az érzésem támad, hogy igen, ezek fantasztikus ruhák, de az utcán hordva valószínűleg kinevetnének. Ezeknek a célja nyilván az iránymutatás, stílusteremtés, a képzelet szárnyalása. Ez alkalommal viszont abszolút "emberközeli" ruhákat láthattam, amiket tényleg bátran hordhatunk a hétköznapokban is.

Egészen más így látni a Stradivarius, Mayo Chix, C&A, Replay, Gas, Bershka és Artz Modell ruháit, ötletet ad mit mivel kombináljunk. Nagyon jópofa volt egy-egy jelenetben, mikor a modellek is óriási masnit, vagy Minnie egér fekete füleit viselték a kifutón :) A Triumph fehérneműk bemutatása közben óriási ováció kísérte mind a táncosokat, mind a modelleket, hiszen alig volt rajtuk ruha. A közönségből mindenki ízlésének és preferenciájának megfelelő embereknek fütyült, visított és integetett. Nem semmi hangulat volt. 

Az idei tavaszi-nyári divatra jellemő lesz a bohókás, játékos darabok viselete, a színek bátor használata, még a fiúk részéről is. Nagyot feldobta pl. a ruháikat a cukorkaszínű gurulós bőrönd a színpadon. Megjegyzem, kicsit hiteltelen volt az óriásbőrönd huzigatása, mert szemmel láthatóan üres volt. Eszembe ötlött egyetem éveim emléke, mikor hétvégente 100 gurulós bőröndömmel küzdöttem a buszon és a domboldalon felfelé a kollégiumig. A rendező helyében én sem kínoztam volna a modelleket azzal, hogy telipakolom a táskákat, hadd szenvedjenek a színpadon, bár, tény, vicces lett volna, mikor azt a szituációt prezentálják, hogy rohannak a buszra, és az egyenetlen talajon ugrál a bőrönd, majd egyszer csak megakad a kereke, és féloldalára fordul, szerencsétlen gazdája meg fájdalmas arccal szuggerálja a sofőrt, hogy várjon még egy kicsit... Mondjuk e nélkül is egyedi és formabontó volt a bemutató. Azért lehet, hogy előterjesztem, hogy egy ilyen vicces vonalat követő show-t is csinálhatnának. 

Vissza a trendekhez, nekem nagyon tetszettek a Disney-figurás felsők, dzsungelhangulatot idéző nadrágok és egyberuhák, színes, finom anyagból készült holmik, amiket frappánsan kombinálva igazán stílusos ruhákat varázsolhat az ember lánya és fia magára. 

Jónak tartom az ilyen rendezvényeket, igazi élményt nyújt, remek ötleteket az öltözködéshez és összehozza a divatszerető embereket. Remélem, nem ez volt az utolsó!

Természetesen készítettem jópár fotót, és videót, és nagy örömömre szolgál, hogy ezt nálam láthatjátok először, ugyanis az Aréna Pláza honlapján még nincsenek fenn. 

Kíváncsi vagyok a véleményekre!

Nemrég a városban sétáltam frissen érkezett tavaszi napjaink egyikén, és betértem egy H&M üzletbe. Jó itt bámészkodni akkor is, ha nem feltétlenül akarok valamit venni, csak kicsit megnézni, milyen újdonságok vannak. Bár általában nem térek haza üres kézzel, és ez köszönhető annak is, hogy átvette a nyugati országok folytonos leárazását. Az utóbbi időben láttam, hogy mindig van 1-2 olyan fogas, ahol a drasztikusan leárazott cuccok lógnak és bizony néha ölre kell menni egyes darabokért, de megéri. Eddig mindig én győztem :) Egyébként szeretem a H&M-et, nagyon jó alapdarabokat (is) kapni itt. 

Tavaly vettem észre, hogy időszakosan neves divattervezők nevével fémjelzett új kollekciókkal színesítik a kínálatot. December elején láttam először a Sonia Rykiel kollekciót, bár akkor még csak fehérneműkkel mutatkozott be. Most viszont olvastam egy cikket, hogy már normál ruhákkal is találkozhatok az üzletekben. (a cikk néhány érdekességgel: http://globalplaza.hu/hir/h-m-kollekcio-sonia-rykiel-tervezeseben ) Nosza, mondom, akkor lássuk a medvét, vajon milyen lehet. Hát akárhogy is siettem, mások elég rendesen beelőztek, mert hiába érdeklődtem a kedves eladólánytól, közölte velem, hogy a tavaszi kollekciót elkapkodták. Úgy látszik, hogy az emberek annyira várták a tavaszt, hogy már március közepén vitték, mint a cukrot a Sonia Rykiel cuccokat. Még jó, hogy a cikkben vannak képek a szép ruhákról, hogy ne maradjak tudatlan és kellően fájdíthassam a szívem! Úgyhogy kedves Sonia Rykiel tavaszi ruhákkal rendelkező emberek...

Három hét után végre tudtam úgy szervezni a hétvégémet, hogy hazamehessek egy kicsit. A családom nem abban a városban lakik, ahol dolgozom, így elég ritkán látom őket.

Most viszont nagyon izgatottan mentem haza, mert 2 hete egy édibédi mopsszal bővült a család és végre láthattam élőben is, nemcsak az e-mailben küldözgetett fotókról. Nagyon vicces kiskutya, folyton röfög, alvás közben horkol, mindig láb alatt van, és azt sem bánja, ha véletlenül rálépünk. Csak akkor ugat, ha csörög a telefon, vagy csenget a mikró. Mivel egész héten a tesóim gondoskodtak róla, nagy lelkesedésemben természetesen felajánlottam, hogy majd én leviszem reggel sétálni. Ez egy kemény reggel 6-os kelést jelentett, ami Peggy jóvoltából fél órával előrébb jött. Szombaton hajnali 5kor beosont a szobába, röfögött egy sort, megszaglászta a cuccaimat, elkezdte nyalogatni a táskát, amibe véletlenül beleborult a pörkölt előző nap (természetesen kitisztítottam, de hát a mopsz szaglása ugye). Rászóltam, erre kilopott egy zoknit a táskából és azzal akart eliszkolni. Ennyit az ágyban "lustálkodásról", ami reggel 6-ig tartott volna. Nyilván visszaszereztem a zoknimat! Levittem sétálni és egy óráig könyörögtem neki, h pisiljen már, de ő csak boldogan rohangászott. Amikor a tesóim elárulták, hogy nekik ez 10 perc alatt összejön, biztos voltam benne, hogy a mopsz szivat.

A vasárnap reggelem is állatgondozással telt, ugyanis van egy teknősünk is, akinek szintén hobbija a kora reggeli hangoskodás. Ugyanis ilyenkor kezd el ugrálni a kövéről, így befellegzett az alvásnak. Hogy melyik állat a hangosabb reggel, arról órákig elmélkedhetnék. A miértjén még tovább. Tesóim tehát levitték a kutyit, én meg kimostam a teki akváriumát. Éljen a tesók közötti feladatmegosztás :) Reggel 7kor már vittem is anyának a kávét az ágyba és boldogan újságoltam, hogy a teknős után az egész fürdőszobát kitakarítottam, enni lehetne a padlóról.

Délután búcsút vettem a családtól, és visszatértem az albérletembe. Ha már otthon úgyis belejöttem, itt is takarítottam egy kicsit. Mint az emberek általában, én is szeretek zenét hallgatni közben. Be akartam kapcsolni a tv-t, de nem működött. Való igaz, hogy a nők és az elektronikai cuccok nem barátok, de azért egy tv-vel bánni nem nagy kunszt. Nyomogattam a távirányítón és a tv-n is minden gombot, de se kép, se hang. Igen, megnéztem, hogy be van-e dugva és van-e áram a lakásban. Tuti, hogy a készülékkel van a baj, nem velem. Szerencsémre, van egy másik tv a hálószobában. Gondolkodtam a kicserélésen, ami ilyenkor kézenfekvő lenne, de mivel a segítőkész deltás izomzatú fiatalemberek nem jelentek meg varázsütésre, letettem arról, hogy az óriási, 100 kilós tv-t én bárhogy is elmozdítsam. Nem nyugodtam bele, hogy pont a nappaliban ne legyen tv? Áldottam az eszét annak, aki lapos képernyőset vett a másik szobába, mert így a 2 tv pont elfér egy állványon. Nagyon viccesen mutat. A nehéz rosszat hátratuszkoltam, úgyhogy a napi gyúrás is megvolt egy füst alatt, és könnyedén fütyörészve áthoztam a könnyű laposat. Elég sajátos megoldás, olyan, mintha megszállott tv-néző lennék, hogy 2 is van a nappaliban. De hát szükséghelyzet volt és többet ésszel, mint erővel :)

Alig ocsúdtam fel az Aréna Plaza 20%-os szerdája körüli felhajtásban, máris találtam egy újabb kedvezményes lehetőséget. És az is eszembe jutott, hogy Aréna Plaza csak Budapesten van, és bizony nem mindenki fog elutazni ide csak ezért. Akármennyire is jó az ország közlekedési infrastruktúrája, és dúskálunk a busz- és vonatjáratokban. Ráadásul az Aréna a Keleti mellett van, úgyhogy vonattal jobb jönni. A főbejárat előtti sültgesztenyét nem szabad kipróbálni, rémes íze van, még mindig érzem a szenet a számban! Arról nem is beszélve, hogy a sok rádapadt benzingőz még meg is mérgezne, mire elérnénk az Arénába...

Szóval az új akció. Ez most kicsit több bevásárlóközpontban lesz elérhető, név szerint Árkádban. Nagynéném csak Árkádiának hívja, azóta mi is a családban. 4 van belőle az egész országban, és a debreceni kivételével mindegyiket így is hívják. Nem tudom, hogy nekik miért tetszett jobban a Fórum, vagy csak menőzni akartak, hogy nehogy már egy lapon emlegessék a többivel? De az akció honlapján nem úszta meg, ráadásul az alsó sorba is tették be :) 

Nekem nagyon tetszenek az Árkádok, szépek az üzletek, csak a sokféle zene őrjít meg. Jártam már a győriben, budapestiben és pécsiben, a debreceni még kimaradt, biztos a megtévesztő neve miatt. Általában havonta más-más kiállítás van, gondolom, hogy a sok vásárlás mellett másfajta ingerekkel is találkozzanak a látogatók. Húsvétkor még nyuszisimogató is volt, ami némileg bántotta az állatvédő érzéseimet, de a gondozók megnyugtattak, hogy rajtuk kívül senki nem ér az állatokhoz.

Az Árkádhoz kicsit vegyes érzelmek kötnek egyébként. 586 ezer évvel ezelőtt, a győri Árkád megnyitójának a napján, okos akciófigyelőként én is ott voltam, tátott szájjal nézegetve a csillogó-villogó üzleteket. Téli kabátot és csizmát akartam magamnak venni, és ölre mentem a többi látogatóval, hogy közel férkőzhessek a kínálathoz. A H&M-et vettem célba, találtam is szép kabátot, de nem volt a méretemben. A próbababán viszont igen! És az eladólány nem akarta levenni, pedig én azt is megvettem volna, hiszen csak 1 napja volt kitéve. Azt ígérte, másnapra hoznak még árut.

A megnyitó alkalmából tartottak egy kisebb divatbemutatót is az áruház közepén kialakított kifutón. Úgy volt, hogy én is bemutathatok néhány ruhát, azonban az utolsó pillanatban visszamondták, rám nem volt szükség. Az igazi rémálom csak ezután kezdődött, és nem azért mert nem tudtam aznap kabátot venni.

A barátommal megbeszéltük, hogy Árkádozás után segít nekem megírni az angol házimat, de mikor találkoztunk, közölte, hogy nem akar velem lenni többet és szakítottunk.

Másnap bebizonyítottam, hogy súlyos szerelmi bánatot kis mértékben és nagyon rövid időre ugyan, de enyhíti a vásárlás, és megvettem az áhított kabátot, kis fájdalomdíjak kíséretében.

A most 16 éves húgom is épp ebben a cipőben jár, és mivel anya pénztárcájának jót akarok tenni, elküldöm neki az Árkád-kuponokat: (Hozzáteszem, az én "időmben" nem volt még kuponakció, ezért panaszt is teszek az Árkádnál)

http://www.napiakciok.hu/ 

Itt nem kell minden kupont kinyomtatni, hanem már a weboldalon ki tudom választani, hogy engem melyik érdekel, és beteszem a kuponygyűjtőbe, ami összesíti, és csak ezeket nyomtatom ki és lobogtatom az eladóknak. Egész jó, 15-20%-os kedvezményt biztosít szinte mindegyik. Persze ajánlott elolvasni a beváltási szabályzatot, ami mindegyikre külön rá van írva és esetenként változó is lehet, nehogy meglepetés érjen az üzletben és égjünk, mint a rongy, hogy milyen felkészületlenek vagyunk. Lényeg a lényeg: hétvégén én biztos ott leszek valamelyik Árkádban!  

Szombaton kalandos kirándulást tettem az Utazáskiállításra. Aki járt már hasonló rendezvényen, tudhatja, hogy tömören erős impulzusok érik az embert. Élményeimet pontokba szedve osztom meg veletek.

Az odautazás

Az Örsön vártam a buszra, szórakozva zenét hallgattam. Egy nő odatoppant hozzám, és megkérdezte, hogy na mondjam már meg, hogy melyik busz, izé, na, tudom, mi megy a BNV-re. Kedvesen felvilágosítottam, hogy ebben az időpontban 5 kiállítás fut párhuzamosan, de egyik sem a BNV. Azért a végén elárultam neki, hogy a Hungexpoba melyik busz megy. Remélem, a helyszínen már nem kereste a BNV-t sehol, és tudott választani a sok rendezvény valamelyikéből.

A látogatók

Gyakori látvány, hogy nénik-bácsik, öregek-fiatalok kis gurulós bőrönddel, vagy kerekes bevásárlószatyorral járnak-kelnek a sorok között. Az idő múlásával párhuzamosan telik meg táskájuk katalógusokkal. A nap végére tonnányira nő a nyomtatványok mennyisége és egyre nehézkesebben követi gazdáját a kis (?) bőrönd. Az még oké, hogy a pavilonokban, sík terepen elhuzigálják, de hogyan viszik a metrón, villamoson, és hogyan cipelik fel a sokadik emeletre a lakásba? És utána vajon végigolvassák az összeset? Egyik unokatestvérem azt mondta, hogy biztos ajándékba szánják a szép színes képes katalógusokat. "Tessék, kisfiam, születésnapod alkalmából egy Törökországi utak 2010 katalógus" Volt olyan ember, aki nem is kérdezett semmit 1-1 standon a kiállítóktól, szó nélkül annyi nyomtatványt vett el, ami a kezébe fért, és már süllyesztette is a táska mélyére.

A kiállítók

Érdekes módon egy utazáskiállításon nem kizárólak a címben említett területen dolgozó cégek képviselik magukat. A legszélsőségesebbek a napszemüvegárusok, mágneses folyadékos talpbetét árusok, Siatzu-masszásgép árusok, és az elmaradhatatlan konyhai robotgép árusok. A robotgépes standnál a néni egy headsettel a fején tv shopos műsorvezetőket megszégyenítő előadási technikával promózta a terméket, óránként látványos bemutatót tartva. Hatalmas tömeg figyelte őt áhítattal minden alkalommal, ő pedig cserébe kiosztotta a fagyit a nézők között. Persze mire én közel értem volna, elfogyott a fagyi. Megkérdeztem egy mellettem álló embert, hogy milyen ízű, és mikor megtudtam, hogy epres, már nem is voltam szomorú, hogy lemaradtam róla. Sajnos más standoknál sem jártam sikerrel kajaügyileg. Egy sütiformákat áruló ember nem vette a célzásomat, hiába mondtam neki, h jaj, de guszta ez a süti, milyen szép formájúak, és vajon ehető a süti a pulton? Ismételgette a kis betanult szövegét, hogy ez itt minta, ha nem csábítaná ide az embereket a kirakott sütikkel, a kutyát sem érdekelné, senki nem lépne oda hozzá kíváncsiskodni. És amíg ezt elmondta, háromszor legyártott egy piramis formájú sütit a homokozójátékszerű formában. Gondoltam magamban, ha már így összetapogatta a csokis masszát, jobb is, h nem kapok.

Következő kalandom egy aerobicgépes standon ért. A nő azonnal felállított a billegő platformra, és csak annyi időm volt, hogy megkapaszkodjak a kéztámaszban, mert a nő közölte velem, hogy most zsírégető funkcióra kapcsol (biztos látta a próbálkozásomat a sütisnél) és olyan sebességgel kezdett rázni a gép, hogy egy riói táncost megszégyenítő fenékrázást adtam elő... Persze, hogy háttal a közönségnek. 

Egy másik árus akupunktúrás fejmasszírozó tüskecsokrot akart eladni nekem. Alig bírtam meggyőzni, hogy ne adja rám. Szárával felfelé a fejre kell tenni, és időnként mozdítani rajta, hogy mindig más pontokat nyomjon. És hozzátette egy kacsintással, hogy úgy az élvezetes, ha más csinálja nekem... Mielőtt még folytathatta volna, hogy még mire való, gyorsan továbbálltam.

A mosdók

Ez egy kardinális kérdés minden rendezvényen. A D pavilonban elég siralmas volt a helyzet. A szorgalmas vécésnéni sajnos nem bírt felülkerekedni egyes emberek WC-kultúráján. Én azért kedvesen mosolyogtam rá, hogy értékeljem a munkáját. Ettől függetlenül hányingerrel küszködve bementem az egyik fülkébe, betoltam a reteszt, amit csak a lélek tartott a helyén, egy papírral takarva a kezemet felhajtottam az ülőkét, mert hát finoman szólva nem volt túl hívogató... Összeszorítottam a fogamat és lehetőségemhez mérten az orromat is, és szigorúan síelőtartásban a wc-csésze fölé kuporodtam. Eközben két kézzel próbáltam megakadályozni, hogy a kabátom a wc-be lógjon. Ekkor a mellettem lévő ajtót valaki izomból becsapta, mire az én reteszem megadta magát és az ajtó szélesre tárult... Így sikerült a várakozóknak komplett oktatással szolgáltam a nyilvános wc használatáról. 

A kiállítás csúcspontja, amit nem lehet überelni

A bombariadó volt! Evakuálták az egész Hungexpo területét, a tömeg az utcára vonult, a rendőrök csak csodával határos módon jutott be. A helyzet siralmasságát fokozta, hogy elkezdett havazni. Nem csoda, hogy nem vártam meg, amíg megállapítják, hogy hol a bomba. Ha volt egyáltalán. Ha valaki figyelte a híreket, vagy megvárta, elmesélhetné, hogy mi volt az végkifejlet.   

Már meséltem korábban, hogy Angliából való hazautazásom ára a jó kis ruháimról való lemondás volt. Na jó, azért nem ennyire extrém volt a helyzet, de a tényeken nem változtat, hogy alig van ruhám, amit hordjak. Ez erősen hajaz, a "nincs egy rongyom, amit fölvegyek" mondásra, csak ez most komoly szitu. 

Sok ember biztos lelkiismeretfurdalás nélkül elmenne egy nap és egy vagon pénzért összevásárolna egy komplett ruhatárat, én azonban nem tehetem meg, nem szórhatom a pénzt. 

Most már akár kínai boltot is nyithatnék a szekrényemben sorakozó keleti cuccokból... Az isteni gondviselésnek köszönhetően az Aréna Plazában 20%-os akció lesz jövő szerdán! Azaz nem kell többet inkognitóban mászkálnom az utcán, mert végre vehetek magamnak vállalható ruhákat :) A kuponokat elnézve látom, hogy nemcsak az öltözködési problémákkal küszködő emberekre gondoltak, mert vannak itt cipő- táskaboltok, konyhai dolgokat árusító boltok, könyvesbolt...

Eszembe jutott egy sztori egy emberről, aki besokallt az akciókból. Pár éve történt, még Tesco pénztáros koromban. Az áruházban akkor egyet fizet, kettőt kap akció volt bizonyos termékekre, így a vásárlók ellepték az áruházat. Egyszercsak jött egy férfi, aki 1 Brie-sajtot tett a szalagra. Aranyosan szóltam neki, hogy ez most akciós, így érdemes még egyért visszamenni, addig én feltartom a sort. Erre ahelyett, hogy megköszönte volna, teljesen kiborult, és előadta, hogy ő nem hiszi el, ez is biztos egy csalás, hogy még több pénzt húzzanak ki a vásárlókból, mert amikor a pénztáros kisasszony beüti a gépbe, kiderül, hogy mégsem akciós, és mivel ezren állnak mögötte a sorban, nem kezd el reklamálni, mert a többi várakozó gondolkodás nélkül meglincselné, hogy hogy képzeli, hogy egy sajt miatt rabolja mindenki drága idejét... Türelmes magyarázat és némi vizuális bizonyítás után sikerült őt meggyőzni, és megegyeztünk, hogy hoz még egy sajtot. Pár perc múlva visszatért és összesen 3 (!) sajtot tett a szalagra. Azt hittem, kitérek a hitemből. Inkább nem magyaráztam neki tovább. Beletörődtem a sorsomba.

Utóiratnak pedig a nyomtatható kuponokat bedobom: 

http://www.arenaplaza.hu/cikk/nyomtathato-kuponok-marcius

Ma délután munka közben kaptam egy telefont Nagymamikámtól, hogy ugorjak be a boltba a következő dolgokért: 

ásványvíz, krumpli, tej, kenyér

Szóval, nyakamba vettem a várost már sötétedésben, és betértem egy bevásárlóközpontba. Előbb beugrottam a Media Marktba. Kicsit féltem, mert nem a jófejségükről híresek az eladófiúk. Egy korábbi alkalommal villanykörtét akartam venni, hogy egy kis fényességet csináljak a lakásba :) Mivel nem vagyok jártas a műszaki dolgokban, még a villanykörtékben sem, segítséget kértem az egyik eladósráctól. Mutattam neki, hogy ilyen körtét kérek, mire mutogatni kezdett, h merre menjek. Mondtam neki, hogy bocsi, de az 586 ezer féléből nem fogom tudni kiválasztani a nekem megfelelőt, kelletlenül eljött velem a polcokhoz. Leguggoltam, hogy vegyek egy körtét, és közben beszéltem hozzá, hogy van egy másik fajta is, pls abban is segítsen már, bla bla bla... Visszafordultam és a fiú eltűnt! Faképnél hagyott!

Szóval, ilyen élmények után kicsit félve léptem be ismét ugyanazon Media Marktba. Mivel nem akartam órákig keresgélni, ismét az eladóhoz fordultam. Elővettem a legkedvesebb mosolyomat és megkérdeztem az eladófiútól, hogy hol találok ma már igencsak elavultnak számító hangkazettát... Már vártam a lecseszést, vagy a gúnyolódást, de kellemesen csalódnom kellett, mert ez a srác kedvesen elmagyarázta, hogy hol találom a kazikat. Így végülis 1-1-gyel zártam a Media Markt - Jucus meccset.

Következő állomás a Match volt. Itt már tök jó gurigatós bevásárlókosarak vannak, amivel mindenki rallyzhat a sorok között. Legjobb a kisgyerekekkel versenyezni, mert ők még komolyan veszik az ilyesmit :))) Fogtam tehát egy klassz kis kocsit, beledobáltam a cuccokat. A végére hagytam a zöldséget. Huzigáltam a kiskosaramat a banánok és almák közt, és nem láttam a krumplit!!!! ÁÁÁÁ, miért nem? Ez olyan alap dolog, kizárt, hogy ne legyen! Mivel nem szeretek órákig bolyongani mikor sietnem kell, megint az eladókhoz fordultam. Kérdeztem egy kedvesnek tűnő nénitől, hogy hol találom a krumplit, mire közölte velem, hogy ha levenném a napszemüvegem, talán látnám is... Majdnem elsírtam magam, de inkább a számba haraptam és elmentem a polcok felé. 

Ezek után jobbnak láttam mielőbb hazamenni. Nem volt kedvem a nőnek magyarázkodni, hogy a szemműtétem miatt hordok napszemüveget még este is... De különben is, mi köze hozzá??? 

 Ha az ember pár hónapot Angliában tölt, akarva-akaratlanul is vásárol néhány ruhát, cipőt, egyéb hasznos holmikat. A gond az, amikor mindet haza is akarja hozni. Repülővel, minimális súlykerettel, kicsi táskában, karácsony előtt. Helyzetemet nehezítette, hogy kis családomra is gondoltam vásárlásaim során és az ajándékaikat feltétlen haza akartam hozni. Persze, aránytalanul magas összegért vehettem volna plusz kilókat és plusz bőröndöt, de nem tettem. Inkább "feláldoztam" magam és lemondtam ruháim nagy részéről és csak a legfontosabbakat pakoltam be, azok is az oldalzsebekbe szorultak. Képzelem, hogy nevettek a reptéri biztonsági ellenőrök, mikor a lézerrel átvilágították a táskámat és mindenhol csoki, tea, könyvek és egyéb kacatok voltak. Bár anyáék sokkal jobban nevettek, hogy tessék, magamnak nem is hoztam szinte semmit. A check-in előtt így is 2 kiló cipőt és ruhát át kellett pakolnom a kézipoggyászba, ami persze majd' szétrobbant, a vállam majd' leszakadt tőle, de legalább széles mosollyal adhattam fel a táskámat a gépre. Utána még szenvedtem pár órát a tranzitban a 10 kilós kézipogyóval, a lila Tesco-s válltáskámmal. Túl nehéz volt, hogy a kezemben vigyem, a hátamra csapva meg leborotváltam vele a duty free suvenírshop polcáról a kínálatot. Ülőhely persze nem volt, mert karácsony előtt, hóviharban megtelnek a repterek. Azonban nem akartam az öltönyös üzletember sorsára sem jutni, akinek szólt az egyik bolt eladója, hogy nem tudja lehúzni a vasrácsot, mert pont az ajtóban ül az oszlopnak támaszkodva. 
Visszakanyarodva a szemfülességhez... Miután a táskám kiürült, mindenki megkapta az ajándékát, kiszedtem az oldalzsebekből a ruháim, rájöttem, hogy azért egy szettben nem lehet járni egész télen, néhány dolgot muszáj vásárolnom. Global Plaza-s barátaim segítenek nekem, hogy ezek a kalandok ne járjanak anyagi csőddel, és megtaláljam a jó leárazásokat.