Szombaton bekukkantottam az Árkádba, kíváncsi voltam, milyen húsvéti díszben. Olvastam, hogy tematikus szigeteket építettek és élő nyuszikat is lehet simogatni. Hát, élő állatokat nem láttam. Pedig tavaly még bárányokat és kecskéket is betelepítettek egy kis karámba. Táblát is írtak mellé, egy üzenettel a gyerekeknek: Ne etessék és ne zaklassák az állatokat. Egyet pedig a megszállot állatvédőknek: Az állatok megfelelő gondoskodásban részesülnek a bevásárlóközpontban, ne aggódjanak, nem szenvednek.

Idén sok-sok műnyuszi volt helyettük :)

Meglepődtem, mert viszonylag kevesen voltak délután, össze sem hasonlítható a karácsony előtti napokkal. Így anélkül tudtam leskelődni a boltokban, hogy 586 ezren a nyakamra taposnak, félrelöknek a polcok előtt, vagy elhappolják előlem a jó cuccokat. Egyszer olvastam, hogy Jennifer Lopez általában kiürítteti a divatüzleteket, mielőtt betérne oda, hogy zavartalanul válogathasson. Ezt az idillt törte meg néha a gyerekeknek szóló mini-színpadi előadás. Húsvéti nyuszinak, macinak és vadásznak öltözött emberek szórakoztatták a gyereksereget és a kihangosítóembernek köszönhetően az egész bevásárlóközpont minden szegletében élvezhette a publikum.

Sokkal viccesebb volt a lufibohóc, aki csendesen jópofa figurákat hajtogatott a gyerekeknek és készségesen fényképezkedett. Aztán kiderült, hogy valójában gonosz, mert lufit már nem akart adni nekem :S

Miután elhaladtam a "Vásárolj 20.000-ért, fizess 10.000-t" feliratú Kenvelo bolt előtt, betértünk anyukámmal az Intersparba. Tudni kell, hogy anya imád hosszasan nézegetni, főképp élelmiszerboltokban, így egy normál vásárlás nem ritkán 3 óráig tart. Most sem volt másképp. De hogy az élményt fűszerezze, az egyik zöldségespultnál odalépett hozzánk a biztonsági őr és fura megjegyzéseket tett anyunak, hogy rajtunk tartja ám a szemét... Először azt hittem, hogy nem nekünk mondja, de egyre gyakrabban körözött arra és csak nem hagyta abba a viccesnek szánt, de valójában nagyon nem az megjegyzéseit. Anya csak forgatta a szemét és próbálta figyelmen kívül hagyni, mire a security ember közölte, hogy előle úgysem tud elbújni. Ekkor elegem lett a dologból és megkérdeztem tőle, hogy már megbocsásson, de ismerjük-e? Harsogva mesélte, hogy már hogyne ismernénk, kérdezzem emg anyukámat, hiszen gyerekkorukban szomszédok voltak és hogy ő már milyen régóta ismeri őt, bla bla bla.. (anya később elmesélte, hogy már akkor is utálta). Mondtam neki, hogy OK, de most már hagyjon minket és viszontlátásra, erre megragadta a karomat, hogy én csak ne magázzam, mert összeakasztjuk a bajszunkat. Persze, mondtam neki, hogy olyan közel rémálmomban sem akarok kerülni hozzá és kiszabadítottam magam. Ő meg fenyegetőzve továbbált, hogy csak vigyázzunk magunkra.

Hát kicsit lesokkolt a dolog a gonosz gyerekkori szomszéddal, de legalább anyát megvédtem. A pozitívum az volt, hogy sovány malac vágtában rohantunk a kasszához fizetni és távoztunk a boltból.

Úgy látszik, egyeseket felzaklat a húsvét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.