Szombaton kalandos kirándulást tettem az Utazáskiállításra. Aki járt már hasonló rendezvényen, tudhatja, hogy tömören erős impulzusok érik az embert. Élményeimet pontokba szedve osztom meg veletek.

Az odautazás

Az Örsön vártam a buszra, szórakozva zenét hallgattam. Egy nő odatoppant hozzám, és megkérdezte, hogy na mondjam már meg, hogy melyik busz, izé, na, tudom, mi megy a BNV-re. Kedvesen felvilágosítottam, hogy ebben az időpontban 5 kiállítás fut párhuzamosan, de egyik sem a BNV. Azért a végén elárultam neki, hogy a Hungexpoba melyik busz megy. Remélem, a helyszínen már nem kereste a BNV-t sehol, és tudott választani a sok rendezvény valamelyikéből.

A látogatók

Gyakori látvány, hogy nénik-bácsik, öregek-fiatalok kis gurulós bőrönddel, vagy kerekes bevásárlószatyorral járnak-kelnek a sorok között. Az idő múlásával párhuzamosan telik meg táskájuk katalógusokkal. A nap végére tonnányira nő a nyomtatványok mennyisége és egyre nehézkesebben követi gazdáját a kis (?) bőrönd. Az még oké, hogy a pavilonokban, sík terepen elhuzigálják, de hogyan viszik a metrón, villamoson, és hogyan cipelik fel a sokadik emeletre a lakásba? És utána vajon végigolvassák az összeset? Egyik unokatestvérem azt mondta, hogy biztos ajándékba szánják a szép színes képes katalógusokat. "Tessék, kisfiam, születésnapod alkalmából egy Törökországi utak 2010 katalógus" Volt olyan ember, aki nem is kérdezett semmit 1-1 standon a kiállítóktól, szó nélkül annyi nyomtatványt vett el, ami a kezébe fért, és már süllyesztette is a táska mélyére.

A kiállítók

Érdekes módon egy utazáskiállításon nem kizárólak a címben említett területen dolgozó cégek képviselik magukat. A legszélsőségesebbek a napszemüvegárusok, mágneses folyadékos talpbetét árusok, Siatzu-masszásgép árusok, és az elmaradhatatlan konyhai robotgép árusok. A robotgépes standnál a néni egy headsettel a fején tv shopos műsorvezetőket megszégyenítő előadási technikával promózta a terméket, óránként látványos bemutatót tartva. Hatalmas tömeg figyelte őt áhítattal minden alkalommal, ő pedig cserébe kiosztotta a fagyit a nézők között. Persze mire én közel értem volna, elfogyott a fagyi. Megkérdeztem egy mellettem álló embert, hogy milyen ízű, és mikor megtudtam, hogy epres, már nem is voltam szomorú, hogy lemaradtam róla. Sajnos más standoknál sem jártam sikerrel kajaügyileg. Egy sütiformákat áruló ember nem vette a célzásomat, hiába mondtam neki, h jaj, de guszta ez a süti, milyen szép formájúak, és vajon ehető a süti a pulton? Ismételgette a kis betanult szövegét, hogy ez itt minta, ha nem csábítaná ide az embereket a kirakott sütikkel, a kutyát sem érdekelné, senki nem lépne oda hozzá kíváncsiskodni. És amíg ezt elmondta, háromszor legyártott egy piramis formájú sütit a homokozójátékszerű formában. Gondoltam magamban, ha már így összetapogatta a csokis masszát, jobb is, h nem kapok.

Következő kalandom egy aerobicgépes standon ért. A nő azonnal felállított a billegő platformra, és csak annyi időm volt, hogy megkapaszkodjak a kéztámaszban, mert a nő közölte velem, hogy most zsírégető funkcióra kapcsol (biztos látta a próbálkozásomat a sütisnél) és olyan sebességgel kezdett rázni a gép, hogy egy riói táncost megszégyenítő fenékrázást adtam elő... Persze, hogy háttal a közönségnek. 

Egy másik árus akupunktúrás fejmasszírozó tüskecsokrot akart eladni nekem. Alig bírtam meggyőzni, hogy ne adja rám. Szárával felfelé a fejre kell tenni, és időnként mozdítani rajta, hogy mindig más pontokat nyomjon. És hozzátette egy kacsintással, hogy úgy az élvezetes, ha más csinálja nekem... Mielőtt még folytathatta volna, hogy még mire való, gyorsan továbbálltam.

A mosdók

Ez egy kardinális kérdés minden rendezvényen. A D pavilonban elég siralmas volt a helyzet. A szorgalmas vécésnéni sajnos nem bírt felülkerekedni egyes emberek WC-kultúráján. Én azért kedvesen mosolyogtam rá, hogy értékeljem a munkáját. Ettől függetlenül hányingerrel küszködve bementem az egyik fülkébe, betoltam a reteszt, amit csak a lélek tartott a helyén, egy papírral takarva a kezemet felhajtottam az ülőkét, mert hát finoman szólva nem volt túl hívogató... Összeszorítottam a fogamat és lehetőségemhez mérten az orromat is, és szigorúan síelőtartásban a wc-csésze fölé kuporodtam. Eközben két kézzel próbáltam megakadályozni, hogy a kabátom a wc-be lógjon. Ekkor a mellettem lévő ajtót valaki izomból becsapta, mire az én reteszem megadta magát és az ajtó szélesre tárult... Így sikerült a várakozóknak komplett oktatással szolgáltam a nyilvános wc használatáról. 

A kiállítás csúcspontja, amit nem lehet überelni

A bombariadó volt! Evakuálták az egész Hungexpo területét, a tömeg az utcára vonult, a rendőrök csak csodával határos módon jutott be. A helyzet siralmasságát fokozta, hogy elkezdett havazni. Nem csoda, hogy nem vártam meg, amíg megállapítják, hogy hol a bomba. Ha volt egyáltalán. Ha valaki figyelte a híreket, vagy megvárta, elmesélhetné, hogy mi volt az végkifejlet.   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.