Bár az élelmiszer nem tartozik a klasszikus "shoppingolás" fogalma alá, azért ezt sem dobhatjuk a sarokba. Hiszen elkerülhetetlen, és tudja kínos helyzetbe hozni a gyanútlan embert. Ahogy velem is történt a hétvégén. 

Szobaton végre volt egy lazább napom, így felkerekedtem, hogy bevásároljak a következő hétre néhány finomságot. Az Aréna Plaza Tescoja mellett döntöttem, mert jó nagy, széles a választék, és könnyen eljutok oda. Így hát fogtam az óriás Tescos fonott táskámat (hogy környezetvédő és márkahű is legyek egyszerre :)) és felkerekedtem. 

Az odaúttal semmi gond nem volt, vígan sétáltam zenét hallgatva. 

A bejáratnál ice tea promó volt éppen és ajándék italokat osztogattak a járókelőknek. Itt kezdődött a kálváriám. A hostfiúnak pont előttem fogyott el az ice tea, és egy bocsánatkérő pillantás kíséretében megrántotta a vállát... 

Az Arénába beérve most is mint mindig, smink- parfüm, vagy valamilyen más kozmetikum promóciós standjai sorakoztak. A legutóbbi alkalomtól eltérően azonban valahogy most nem tűntem ígéretes alanynak a hostessek számára. Hiába volt üres minden stand, amerre mentem, és néztem kíváncsian a színes sminkek felé, nem szólítottak meg, hogy hadd sminkeljenek ki, hadd adjanak termékmintát. Pedig ekkor még a kistáskámba volt gyömöszölve az óriás cipekedősszatyor. 

Hát jó, valahogy azért csak túléltem szépséges partysmink nélkül az áthaladást a plazán. A Tescoban próbáltam hamar végezni, így a kis listámat követve gyorsan szedegettem a termékeket a polcokról. Ennek az lett a vége, hogy amikor a narancsleves dobozok közül próbáltam egyet kivarázsolni, a mellette lévőt is megrántottam és esett egy óriási hasast a padlóra. A doboz kilapult, mint egy palacsinta. Én már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a takarítószemélyzet néhány tagja meglincsel a kilocsolt narancsléért, de szerencsére nem csinált Balatont a padlón, mert csak nagyon kicsi helyen szakadt ki a doboz, így csak egy alig észrevehető mini-pocsolya maradt :S Bevallom férfiasan, ezért viszont nem szóltam a takarítóknak, a dobozt azért felvettem és félretettem az útból. Hát biztos nem örültek, mikor észrevették. Á, hozzáteszem, hogy hihetetlen módon abban a sorban senki nem volt rajtam kívül, pedig a Tesco tömve volt vásárlókkal!

A következő kínos szitu a kasszánál ért, mikor a kocsiból pakoltam ki a cuccokat a szalagra és elszakadt a zacskó, és a répagolyók 100 felé gurultak a szalagon, a pénztárosnő ölébe, a földön és a levegőben. Úgy elvörösödtem, mint egy paradicsom, és próbáltam összeszedni a lehető leghamarabb és észrevétlenül távozni a boltból. Mondanom sem kell, hogy a pénztárosnő nem fogadta kitörő örömmel a répagolyós mutatványt, de azért néhányat segített ő is begyűjteni. 

Gyorsan a vállamra csaptam a 100 kilós óriás táskát, mert most is sikerült túl sok súlyos dolgot vennem. Elindultam visszafelé. Itt már minden reményem elszállt, hogy a sminkes lányok leszólítsanak. Ellenben az egyik járókelő pasi kedvesen beszólt, h mit árulok akkora szatyorból? Nem kötözködtem vele, inkább iszkoltam a buszra, csakhogy mihamarabb otthon legyek és véget érjen ez a balszerencsesorozat, amit betetőzött a buszon hőzöngő részeg ember, és ráadásként kellemesen fullasztó alkoholszaggal töltötte meg a levegőt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.