Szombaton délután úgy éreztem, végre elérkezett a tavasz. Istenien sütött a nap, és már rövidujjúban mentem bevásárolni. 

Pont arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyenkor sétálni egy nagyot, de mivel estére buli volt betervezve a barátokkal, és még rengeteg elintéznivalóm volt otthon, így kénytelen voltam beérni a nyitott erkélyajtóval...

Fél 4 felé egyszer csak kaptam egy telefont pont Angi barátnőmtől, akihez hivatalos voltam az esti mulatozásra, hogy mi lenne, ha helyette inkább kimennénk a Városligetbe megnézni a Critical Mass bicajosfelvonulás finishét. Mintha kitalálta volna a gondolatomat, hogy szabadba akarok menni, még jó, hogy igent mondtam. 5 perc alatt fel is öltöztem és sokadszorra is hálálkodtam a gondviselésnek, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, és nem kell átvillamosozni-buszozni-metrózni (kinek mi kedves a szívének) az egész városon. A Hősök teréhez közeledve már láttuk a sok biciklis embert, és a buszsofőr bemondta, hogy meg kell változtatni az útvonalat, nem tud bemenni az Andrássy útra. Sebaj, gondoltuk mi, csak tegyen le minket minél előbb, hogy szaladhassunk a Városligetbe. Erre a buszsofőr befordult jobbra, mégiscsak az Andrássyra és szembetalálta magát a több ezer biciklistával. Mintha eddig nem látta volna azt a sok embert és az integető zöld pólós szervezőket integetni, hogy ne erre kanyarodjon. Szerencsére meggyőzhető volt. Azért ezen a kis apró közlekedési félreértésen hamar túljutottunk, és le is szálltunk nem sokkal később. 

A Városligetben rengetek bicajos volt, kb. mintha Hollandiában lennénk. Néhányan nagyon vicces ruhában tekertek, mondjuk juhászbojtárnak öltözve nagy műbajusszal, kis kordéban a locsolókannával és virággal a bicaj után kötve, sőt, egy anyuka még a kisbabáját is a hátára vette egy kenguruban és úgy tekerték le együtt a 2 órás távot. 

Mikor már a szervezők szerint minden, vagy legalábbis elegendő résztvevő megérkezett a Petőfi Csarnok előtti nagy rétre, elhangzott a nagy visszaszámlálás és megtörtént a rendezvény védjegyévé vált bringaemelés a fej fölé. Gyorsan elhajoltam a mellettem fellendülő kerekek elől, utána meg csak nézegettem, hogy de bánom, hogy nem jutott előbb eszembe, és akár én is tekerhettem volna ezen a napon. Sebaj, jövőre is lesz critical mass felvonulás, akkor akár indulhatok is. Persze csak egy könnyű bicajjal, hogy elbírjam az emelésnél :)

Tisztelem azokat az embereket, akik kerékpároznak a városban. Akár környezetvédelemből teszik, akár kényszerből. Mindenesetre bátorság ekkora forgalomban biciklire pattanni és lavírozni az autók és buszok közt. Le a kalappal a bicajosok előtt! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.